Segít a statisztikai tudás a lottójátékoknál?

Az egyik legnépszerűbb játék kétségkívül a lottó, az időtöltésnek ez a módja igencsak elterjedt manapság. Függetlenül attól, hogy pontosan milyen rendszerű lottójátékról van szó, világszerte számos lehetőség kínálkozik arra, hogy az ember próbára tegye a szerencséjét.

Mindenki más tényezők alapján választ számokat

Már önmagában a tény, hogy ott van egy hosszabb számsor, amelyből pontosan kell megjelölni azt a néhányat, amelytől a nyereményt reméli az ember, illetve a lehetőség, hogy ha nem is sikerül a teljes nyerő számsort eltalálni, de azért némi vigaszdíjra lehet számítani, játékra sarkallhat bárkit. Egy sportközvetítés is tud érdekes lenni, de legalább ennyire izgalmas figyelemmel követni egy lottósorsolást, amelyből kiderülhet, hogy az éppen kiválasztott számsor nyereményre váltható-e.

Vannak játékosok, akik teljesen véletlenszerűen jelölgetik be a megjátszani kívánt számokat. Mások érzelmi alapon közelítik meg a fogadószelvényt és a saját vagy a közeli családtagjaik számára releváns számokat ikszelik. Például a születésnapokat jelző számsorokat.

Szakemberek azonban rámutatnak, hogy ez a módszer eleve leszűkíti a potenciálisan megjátszható számokat 1-31 közé (hiszen legfeljebb ennyi napja van egy hónapnak), ezért az ezen a sávon kívül eső számok soha nem lesznek játékban azoknál a játékosoknál, akik így közelítik meg a számok kiválasztását. Ráadásul, ha sikerül is éppen a születésnapos számsorral nyerni, a főnyeremény többfelé fog osztódni, hiszen sokan játszanak ezekkel a számokkal.

Más játékosok inkább azzal próbálkoznak, hogy egy egyszer már nyertes számsort játszanak meg újra. A statisztika szerint ugyanis az idő múlásával folyamatosan növekszik annak az esélye, hogy egy-egy ilyen számsor ismét nyertes kombinációnak bizonyul.

A matematikusok a szabályokra fogadnak

Vannak azonban játékosok, akik nem bíznak mindent a puszta véletlenre: kombinálnak, követik a már kihúzott számok sorrendjét, gyakoriságát, elemzik a leggyakrabban és legritkábban előforduló számokat, és a kapott adatok alapján döntenek.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy valóban segíthet-e a nyerő kombinációk felkutatásában a statisztikai tudás, hiszen a lottó alapvetése, hogy véletlenszerűen húzzák ki a nyerő számokat minden egyes alkalommal. Minden számnak ugyanannyi esélye van, hogy a nyertes számsorba kerüljön, ezért sem egyszerű a válasz a feltett kérdésre.

A matematikusok azt állítják, mindennek vannak szabályai. A valószínűségnek is. Márpedig ha definiálni lehet valamit, akkor azt bizony ki is lehet számolni. A korábbi sorsolások alkalmával kihúzott nyertes számok elemzéséből megállapítható, hogy vannak-e közöttük olyanok, amelyeket az átlagosnál gyakrabban, vagy ritkábban húztak ki. Ennek alapján a számsor felosztható „forró” és „hideg” számokra, amelyek figyelembe vételével a játékosok dönthetnek a megjátszandó számokról.

Az előbbi kategóriába tartoznak azok, amelyeket a korábbi húzások alkalmával több ízben sorsoltak ki, míg az utóbbiba értelemszerűen azok, amelyek ritkábban kerülnek a nyerő számok közé. Statisztikai szempontból feltételezhető, hogy a „meleg” számok megjátszásával nagyobbak a nyerési esélyek – viszont a „hideg” számok, mivel régebben szerepeltek a nyerő sorban, nagyobb eséllyel kerülnek elő ismét a sorsoláskor.

A játékszervezők azt is tudják, hogy egyes játékosok statisztikai számításokat végeznek a választás előtt. éppen ezért általában hozzáférhetővé teszi ezt az adatbázist, így akár a kezdő lottójátékos is próbálkozhat ezzel a módszerrel.

A valószínűségszámítás természetesen nemcsak a két fenti kategóriába sorolt számok esetén lehet a játékosok segítségére. A lottózás lényege, hogy adott számú számsorból egy másik adott számú számsort kell eltalálni, így pedig némi matematikai számítás révén kideríthető, hogy mekkora esély van arra, hogy a majdani nyertes számokat játssza meg az ember. Persze, nem biztos, hogy a kapott eredmény kielégíti a játékost – de a matematika bizonyos esetekben segíthet.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok felhasználása lottózáskor eredményesebb lehet, ha a játékos nem a fődíjra, hanem kisebb nyereményekre pályázik. Könnyebb kiszámítani ugyanis két vagy három szám kihúzásának valószínűségét, mint a teljes nyerő számsorét.

Azokban az esetekben, ha a lottónyeremény csak egy előre meghatározott összegig halmozódik, lényegesen könnyebb statisztikai módszerek segítségével nyereményre szert tenni, ahogyan az már több ízben bebizonyosodott.

De mint ahogyan száz százalékig biztos módszer sincs arra, hogy valaki megnyerje a játékot, úgy olyan sincsen, amelynek segítségével ne lehetne kisebb-nagyobb jutalmakat bezsebelni. Elvégre minden számnak ugyanannyi esélye van arra, hogy bekerüljön a nyertes számsorba.